Szóval a címben össze is foglaltam hogy mi a legnagyobb bajom a könyvvel. Az egész olyan mint egy ötletbörze, a cselekmény meg olyan vékony mint egy ágyipoloska. Amiről aszondják h befér oda ahova be tudsz dugni egy papírlapot.
"2312-t írunk.
A tudományos és technológiai fejlődés rendkívüli jövő előtt nyitotta meg az utat. Már nem a Föld az emberiség kizárólagos otthona: új élőhelyek létesültek a Naprendszer holdjain, bolygóin és még távolabbi helyeken. Ebben az évben, 2312-ben, az események sajátos sorozata arra kényszeríti az emberiséget, hogy szembenézzen a múltjával, a jelenével és a jövőjével.
A történet a Merkúron kezdődik, Terminátor városában, amely maga is a mérnöktudomány eddig elképzelhetetlen csodája. Haláleset történik váratlanul, bár talán voltak előjelek; és ez Swan Er Hong egész életét megváltoztatja. Swan egykoron bolygókat teremtett - most abba a tervbe pillanthat bele, amely az elpusztításukat szolgálja.
A 2312 merész és zseniális látomás az emberiség jövőjéről, egyúttal magával ragadó jellemrajz azokról az emberekről, akik e jövőnek a történéseit alakítják. Nagy jelentőségű sci-fi a műfaj egyik legfontosabb és legtehetségesebb írójától." - mondja a fülszöveg Kim Stanley Robinson könyvéről. Amit ehhez a ponthoz olvastam el:
"2015-ben elolvastam egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek"
Korábban említettem ugye hogy Az volt az egyik vezetőelvem, hogy nem olvasok ebben a kíhívásban olyan könyvet, amit már olvastam korábban. Így az igazán kézenfekvő 1984, vagy a 2001 Űrodüsszeia kiesett. Gondoltam rápróbálok erre a könyvre, mivel elég jó sajtót kapott, sok helyen ömlengtek róla (ez mondjuk megkongatta már akkor is a harangot a fejemben, mivel sokszor a díjakat is inkább SJW okokból adják mint tényleges teljesítmény után - mondják legalábbis sokan, és bár én nem követem úgy ezen díjakat, mint ahogy az Oscar díj is teljesen hidegen hagy, később kifejtem hogy miért rímel ez a könyv erre a gondolatra). Nos a mű vegyes érzelmeket keltett bennem, és ezzel nem voltam egyedül.
Nos. Cselekmény nélkül egy regény halott. Ebben a könyvben pedig alibi cselekmény van. Ezt keretként felhasználva mutatja be Robinson az elképzeléseit a 24. századi emberiségről és annak terjeszkedéséről a naprendszerben. Ami sokaknak bejön - lásd a fentebb linkelt Moly.hu-s értékeléseket, de szerintem ez nem más mint egyfajta önkielégítés, ötlethalmozás stb. És ezt baromira kár volt regény formában megírni, lehetett volna egy esszékötet vagy akármi. Vagyis rosszul mondom, nem kár ezt regényként megírni, inkább az a baj hogy regény mércével mérhetetlen, mégis más regényeket győzött le a Nebula díjért, amit de facto nem érdemel meg.
Nem állítom, hogy azért lehetett díjazott a könyv mert olyan "progresszív" hozzáállást tanúsít a nemek kérdésében ami most elég felkapott, de lehet hozzá köze. Ugyanis elég nagy hangsúly van a két főszereplő szerelmén, ami ámbátor számomra megalapozatlan, de mások szerint működő karakterépítés eredménye. És ez a két főszereplő egy nő aki férfi ivarszervekkel is rendelkezik és egy férfi, aki női ivarszervekkel is rendelkezik. És igen, szeretkeznek a műben. És ez annyira kiszámított. Nebula bácsi meg gyütt.
A másik problémás dolog számomra a mű szerkezete volt. Biztos nagyon posztmodern sokak számára hogy a tényleges történet blokkjai között szövegtöredékek vannak beszúrva, de engem csak zavart a műélvezet közben. Amikor már sikerült egy kicsit elkapnom a történet fonalát, akkor egy tudományos esszé darabkájával kellett kirángatnia a szerzőnek a saját világából. Ha akar írhat tudományos esszét vaaaagy regényt. De a kettőt így keverni szerintem nem szerencsés. Mondom ezt úgy hogy olvastam/olvasok filozófiát és tudományos műveket is. De már Az Elveszett Világban is zavart ez. Plusz ez már a poszt-poszt-modern korban nem egy nagy varázslat.
Itt kell megemlítenem hogy a fordítás minősége - nagyon hiányzik a lektorálás/olvasó szerkeszés a mai magyar könyviparból és újságírásból, a szakfordítókról nem is beszélve (pár hete olvastam egy könyvet ahol még mindig képesek voltak a quarterbacket hátvédnek fordítani, ami valami botrány 2017-ben, amikor már elég nagy tábora van az ameriaki futballnak itthon is, sok fórummal, blogokkal stb. - kb. 10 mp-nyi google elég lenne egy kevésbé elrontott magyarítást találni) - hagy némi kívánnivalót maga után. Még a művet dícsérő elemzések is kiemelik hogy nagyon sok kifejezés/szó félre van fordítva a műben, illetve nagyon sok helyen magyartalan a fordítás. Ami egyrészt önmagában rossz, főleg ha azt nézzük, hogy erre a könyvre már sokan a megjelenése előtt azt mondták hogy az éve sci-fije lesz. Másrészt pedig ha már tele van pakolva "tudománnyal" akkor az legyen már pontosan fordítva. Magyarán olyan ember fordítsa aki ért ezekhez - vagy kérjenek fel valakit szakmai lektorálásra. Sajnos itt egyik sem teljesült, és lett itt mindenféle értelmetlen kifejezés és szakmaiatlan fordítás. Képzeljétek el hogy valamit innen tanul meg valaki teljesen hibásan... Kár érte.
Szóval lehet szeretni ezt a könyvet - "Hé, hisz Nebula díjat kapott!" -, és sokan szeretik is, de nekem valahogy nem jött be. Persze sok minden van benne amit az egyszeri olvasó értékelhet (főleg ha nem olvasott más könyveket ahol az örökmozgó város koncepciója már ki lett találva stb. stb.), de ha történetre vágysz akkor csalódni fogsz. Mert az könnyen kiszámítható, és látszik hogy csak azért van néhol továbbszőve hogy még valamit meg tudjon mutatni az író. Ami úgy látszik jellemző rá, hisz az általam olvasott másik művében, az Aurórában is sutba vágva az könyv első felében felépített témát (teljesen hiteltelen és béna csavarral elindítva) egy egészen másik problémára fókuszál, és a legérdekesebb kérdést egszerűen lógva hagyja a levegőben. Na ez elég sejtelmes lett, de legalább nem spoileres. De ha KSR akkor sokkal inkább ezt mint a 2312-t.
