De gustibus non est disputandum - próbálkozni azonban szabad

LlamaDalai

Csapongás 1. - Elvis - Wayne Cochran - Eddie Cochran - Jeff Beck - Darrel Higham

2017. november 30. - LlamaD

Mivel egyszerűen otthon nincs időm leülni írni könyvekről és miegymásról, megpróbálom ismét élvezetesebbé tenni a blogot (meg haladásra bírni) egy kis csapongással.

Aki ismer tudja, hogy mennyire fontos nekem a zene mint olyan, és mennyire sokat tudok beszélni mindenről, ami azokhoz a stílusokhoz kapcsolódik amit hallgatok. Ma ebéd alatt ezzel fárasztottam két kedves kollegámat. Jelesül hogy volt ez a cikk (emitt),miszerint milyen kulturális forradalmakat robbantottak ki zenészek és milyen társadalmi szervező erő volt a pop (sic! francot pop a Grindcore, könnyű zene lesz az. Mert Pop = populáris, és sokkal többen hallgatnak Britneyt, vagy akár Wagnert, mint Szargyereket. Persze a komoly/könnyű szembeállítás sem fedi le ezt az egészet úgy istenigazából, de szerintem szerencsésebb mégis) az elmúlt évszázadban. És hogy ez mennyire nincs már így. A web2 korában bárki lehet a legobskúrusabb zenék nagy ismerője is – én tegnap pl. japán skinhead ska-t hallgattam, amit 1. ha nincs net nem ismernék; 2. ha nincs net lehet ők sem léteznének. Ezzel részben egyet is értek, csak abban nem, hogy ez rossz lenne. Sztem nagyon kevesen élték meg ez a Pop csajok satöbbi életérzést annak idején - sokkal kevesebben mint odakint, így szerintem elég iránytévesztés erről beszélni, de nem tudom, nem voltam ott. Én amikor nagyon éltem a zenét, akkor heti 3-4 napot voltam ilyen fura nevű punk meg egyéb zenekarok fellépésein.

Az is felmerült, hogy mennyivel pezsgőbb volt és mennyivel több fejlődéssel bírt az 1950-80 közötti időszak zeneileg mint a ’80-’10 közötti. Ami szintén igaz, bár árnyalnám: trendek itt is voltak, és meghatározó változások is - lásd R'n'B/hiphop előretörését az amcsi billboardokon a rock zenével szemben. Ha jól tudom idén fordult először elő, hogy több ilyesmi zene volt a lemezeladásokat egyesítő billboard listán, mint rock. Szóval, ja, vannak ilyen dolgok, és ma már nem veri egymást a Mode-os meg a Cureos grufti a grundon. De azért van, ami örök – a rock pl.

Node, mi köze van ennek Elvishez meg a többiekhez odafent? Elvist ugye mindenki úgy ismeri, mint a legnagyobb rock and roll énekest, aki forradalmat indított el a csípejével. Majd a balladáival. Ebben van igazság, de mint ahogy arra egyik kollegám rámutatott, voltak pionírok előtte is, akik feltalálták a rock and rollt. És akiktől Elvis nyúlt.

Nekem egyből Chuck Berry jutott eszembe, akinek a zenéje ha máshonnan nem is, a Vissza a jövőbe filmek elhíresült  jelenetéből (a Johnny B Goode az ő száma) ismerős lehet (Akela "feldolgozás" itt). Ő egyértelműen ott van a Rock and Roll keresztapái között. Tavasszal hunyt el, és nem volt egy szent (ahogy Jerry Lee Lewis sem), de az életérzést adta. És zseniális zenéket meg showkat csinált.

Viszont akit Kollegám említett, Wayne Cochran, aki alig több mint egy hete ment el. És akinek stílusa egyértelműen hajaz Elvisre. Vagy Elvis hajaz rá. HAJAZ, értitek. Mindketten Pompadourral nyomultak:

Na az ő zenéjével nem vagyok nagy ismeretségben.De nem véletlenül ő a soul fehér atyja egyesek szerint: Last Kiss.

Viszont róla eszembe jutott Eddie Cochran. Akinek olyan örökbecsű nótákat köszönhetünk, mint C'mon Everybody  és Summertime Blues . És úgy rémlett játszott Jeff Beckkel. De rosszul emlékeztem, mert Darrel Higham játszott vele nem olyan rég együtt (itt), aki viszont játszott Cochraintől (I'm ready – ez esküvő előtt sokáig feleségem nevéhez rendelt csengőhang volt a telefonomban) sokat. Van egy válogatás ahol régi rockabilly nóták és új feldolgozásaik vannak összerakva, és övé az egyik legjobb feldolgozás.

Jeff Beck pedig egy furcsaság nekem, mert én őt így ismertem meg középiskola alatt: Who Else? Egészen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy igencsak szépen tolja a rockabilly gitárhangzást is.

Na szép kis zenei kacifánt lett ez, persze nagyon nem távolodtunk el a rock 'n' roll világától. Ha lesz ihlet, lesz másfelé is kalandozás, ígérem.

Az olvasással sem hagytam fel, most is gyűrök egy sci-fi antológiát, és jövőre szeretném teljesíteni a 2018-as reading challenget. Amihez kell majd egy könyv, amit egy másik challenge-ben részt vevő ajánl. Lehet h ezen cikk alapján a 31 dal lesz az. Csak azért hogy tudjam nekem mik lennének azok a dalok. (Éljen a keretes szerkezet!)

A bejegyzés trackback címe:

https://llamadalai2.blog.hu/api/trackback/id/tr5013407561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása